21/08/2026
Nem tudom, hogy tegnap este ki járt a Barlangban és hallgatta meg az István a király című rockoperát, de mi majdnem az egész családdal ott voltunk. Fantasztikus volt, Az énekesek és a zenészek is nagyszerűen és szívvel-lélekkel szerepeltek, valamint szuper kreatív performansz is tartozott hozzá. Az önkéntes csapat fő tagjai 25 éve adták elő először a kb. minden magyar által ismert és kívülről fújt darabot. Mivel a sógorom, Gergő Török volt idén is a főrendező, így kihasználtam az alkalmat és egy hatalmas tortával leptem meg őket, hogy ne csak mi kapjunk tőlük minden évben ekkora élményt. Na, nem fényezem tovább az egészet, mert csak további szuperlatívuszokban tudnék szólni róla, de itt már minden szó fölösleges. Aki ott volt, tudja milyen jó volt, aki meg nem, az kénytelen nekem elhinni. A kakaós piskótalapokat fehércsoki és karamellizált fehércsoki keverékéből készült krémmel és erdeigyümölcs betéttel töltöttem. Kívülre meg mi más kerülhetett volna, mint a jól ismert szimbólum, amivel annak idején a bakelit lemez is megjelent.