14/05/2026
Nem hiszem, hogy az oltás- és Karikó-ellenesek, mihazánkosok és hasonló megélhetési szektások meg a szimpla futóbolondok valaha is olvastak ilyen terjedelmű ismeretelméleti összefoglalót, és azt se hiszem, hogy majd itt kezdik el, de hátha van olyan, aki egyébként nem totál hülye, akinek csak valami forradalmi álláspontnak gondolt, kamaszos makacsság köde ül a szinaptikus résein.
Kommunikáció, konteók, Karikó Katalin, KariGeri
Régen posztoltam már nagyot, úgyhogy már nagyon szerettem volna írni. Valójában nem erről terveztem a következő posztot, de az aktuális hírek megint átírták a terveim.
A Karikó Katalinról szóló hírnek én nagyon örültem, nem elsősorban azért, mert területének egyik kiemelkedő szakembere (természetesen az), hanem egy elvontabb értelemben örültem neki. Úgy, mint egy szimbolikus bemutatása annak, hogy milyen értékeket tart fontosnak az új kormány. Igen, én is tudom, hogy ebben van némi populizmus is, “Nobel-díjas tanácsadója van a miniszternek”, miközben Karikó biokémikus, tehát ha tud is jó tanácsot adni abban, hogy hogyan kell megerősíteni a fogászati alapellátást, optimalizálni a kórházak anyagbeszerzését, vagy megtervezni a mentőállomások telepítését, az nem a Nobel-díja miatt lesz, de azt gondolom, hogy egy ilyen kinevezésnél a fontos az üzenet. Üzenet az, hogy elfogadta, üzenet, hogy az új vezetésnek mi a hozzáállása a tudományhoz, üzenet a külvilág számára.
Sajnos a hírek alatt a kommentszekciók már megint brutálisan elkeserítőek. Ez a második gondolatom volt a híreket látva, hogy hozzátok már a vámpírfilmes fancy serlegemet a védőoltás-ellenesek könnyeinek lécci, mert itt aztán be fog indulni a buli. Najó nem, igazából nincs is serlegem.
Rögzítsük mindenekelőtt, hogy a társadalmunknak csak egy nagyon pici - de igen hangos - része hiszi azt, hogy Karikó Katalin ártott volna az embereknek, pláne, hogy ezt direkt t***e, viszont ha lenyitjuk a kommenteket, akkor ez nem így tűnik. Igen, én is pontosan tudom, hogy a védőoltás-ellenes oldalak gyűjtik ezeket a facebook-posztokat, és szervezetten küldik oda az embereiket kommentelni, és ez is benne van a dologban, de akkor is, hajmeresztő a helyzet, amit nem magyaráz pusztán ez. Szerintem az alapvető hiba, amit a tudomány mentén gondolkodó emberek elkövetnek, az az, hogy nem mutatják meg, hogy léteznek, nem szólnak. Ott vannak, csak nem szólalnak meg: 9 ezer reagálóból 7 ezer tetsziket ad, 1 ezer szívecskét, de közben a kommentek 99%-a legalpáribb szidalmazás (ezek konkrét számok egy facebook-posztból). Én ezt nem tudom máshogy értelmezni, minthogy ezek az emberek ott vannak, csak nem szólalnak meg - pedig szerintem ez fontos lenne. Nem azért, hogy meggyőzzük azt, akit nem lehet, hanem hogy megmutassuk, hogy a társadalmunk kisebb része az, aki azt hiszi, amit ők. Félreértés ne essék, természetes, emberi dolog az, hogy aki felháborodást érez, inkább megszólalni vágyik mint aki örömöt. De talán mégis meg kéne. Amikor kérdezik tőlem, hogy mit lehet tenni az álhírek ellen, mindig azt mondom, hogy mindenki hozzá tud tenni a saját szintjén, a saját lehetőségeihez mérten és ez például egy ilyen lehetőség (lenne).
A pandémia alatt sokat írtam a COVID vakcinákról és annyira sokat, hogy talán mondtam olyat is, hogy többé nem is fogok, mert a tököm tele.
Most sem fogok nagyon, de kicsit mégis visszahozom a témát, mert azóta azért eltelt pár év és különben is szeretek a társadalmat aktuálisan érdeklő, de tudományba beköthető témákról és az álhírekről beszélni és amúgy ez a hír (és a kommentek) egy csomó gondolatot elindítottak bennem, amit most meg fogok próbálni csokorba szedni és remélem, hogy leírva nem lesz annyira kaotikus, mint a fejemben. Ez aztán mondat lett. 😅
Először is, az egyik dolog, ami eszembe jutott erről, az társadalmi. Én biológus vagyok, nem szociológus, nem is szociálpszichológus, így ilyen témákban én is másoktól tájékozódom. Olvasgatva a kommentszekciókat, két agyvérzés között az jutott eszembe, hogy milyen érdekes a konteók terjedése. Krekó Péter könyvében (Tömegparanoia 2.0, mindenkinek jó szívvel ajánlom) olvastam egy gondolatot, ami nagyon megmaradt bennem és talán annak is hasznos lehet, aki most dühöngve olvassa a soraimat, mert azt gondolja, hogy Karikó Katalin megpróbálja kiirtani az emberiséget. Szóvalhogy minél több ember kell egy nagy titok, összeesküvés, népirtási projekt (vagy bármi aminek nevezzük) fenntartásához, annál valószínűbb, hogy az nem lesz igaz és a dolog álhír, egész egyszerűen azért, mert minél több ember tud róla, annál kevésbé valószínű, hogy titokban tudják tartani.
Hadd hozzak először egy sokkal szűkebb körű példát, ami ráadásul nagyon aktuális most, mert Magyarország politikája hemzsegett a szekrényből kiesett csontvázaktól az utóbbi egy-két évben, pláne az utóbbi pár hétben. Olyan dolgok, politikai cselszövések is kiderültek, amit igazából csak kevesen tudtak (a magyar politikai elit és a hozzájuk kapcsolódó emberek nincsenek túl sokan mondjuk a világméretű összeesküvések megszervezéséhez szükséges emberek számával összevetve). Még így is elegen tudták ahhoz, hogy az információk kicsepegjenek, az újságírók oknyomozzanak, emberek kiálljanak a nyilvánosság elé.
Ennek fényében és ezzel a tapasztalattal, ha elképzeljük azt, hogy mennyi ember kellene ahhoz, hogy fenntartsuk a “látszatát” annak, hogy az mRNS oltások nem veszélyesek, miközben a kommentszekciók szerint nem egyszerűen nem biztonságosak, de még csak nem is véletlen pech vagy tévedés folytán súlyosan veszélyesek, hanem kifejezetten és szándékosan az emberiség kiirtására tervezték, akkor nagyon könnyen látjuk azt, hogy ez működésképtelen lenne. Egy ilyen képzeletbeli szándékos népirtásba/betegítésbe bele kéne vonni a világ összes tudósát, egyetemét, állami vezetőket, orvosokat, gyógyszerengedélyeztetési központokat, mellékhatás visszajelentő adatbázisok kezelőit, egyetemi tanárokat a világ összes egyetemén, ahol biológiát tanítanak és mindenkit, akit nem soroltam fel, de így vagy úgy köze van hozzá, dolgozik vele. Még a nyomi kis Angliába szakadt kutatót is, amilyen én vagyok. Még akkor sem lenne kivitelezhető ha esetleg véletlenül lenne károsabb, nem szándékosan és “csak” el kéne fedni a tévedést.
Szóval nem csak biológiailag és biostatisztikailag alaptalan ez az állítás (lásd korábbi posztjaim a témában), hanem egyszerűen a társadalmi, emberi logika mentén haladva már ott sem adja ki, hogy ennyi ember involváltságát és titoktartását igényelné a dolog, nem derül ki és nem lesz belőle egy valami világméretű botrány. Miközben kis országunkban nagyon is lettek botrányok sokkal-sokkal kevesebb ember által tudott disznóságokból is. És miközben a még ennél is kevesebb embert igénylő munkahelyi mikuláshúzást sem lehet úgy lebonyolítani, hogy ne kotyogják el az emberek, hogy kit húztak.
Ezt mindenképpen el szerettem volna mondani mielőtt belekezdek a következő gondolatba: a kommentszekciók még egy további tanulságot is szolgáltattak, jelesül azt, hogy sokan azt gondolják még mindig, hogy egyrészt az mRNS valami hirtelen ötlet volt, másrészt, hogy Karikó Katalin az oltásért kapta a Nobel-díjat. Egyik sem feltétlen igaz és mielőtt mélyre mennék a biológiában (az is lesz), még egy álhíres aspektust szeretnék iderángatni, kicsit eltérve Karikótól, de mégsem nagyon.
A tudománykommunikációról szóló előadásaimban élőszóban is gyakran beszélek a “Semmelweis érvről”, mert az egyik leggyakoribb visszatérő motivuma az oltáselleneseknek az, hogy Semmelweis is egyedül volt az ötletével, mindenki hülyének nézte, aztán meg mégis neki lett igaza. Mondjuk eleve sem értem, hogy ezzel pontosan mit akarnak mondani, akkor most mindenkinek aki egyedül áll az ötletével, annak - pusztán az egyedül állásból fakadóan - automatikusan igaza van? De most ezt hagyjuk is. Ők ezt általában azért hozzák fel, mert az oltáspártiságot a “mainstreammel” azonosítják, magukat pedig az ezzel szembemenő “hős” képével, akik már tudnak valamit, amit még a világ nem, csakúgy mint Semmelweis. Ez az egyik kedvenc hozzászólásfajtám amúgy is, mert iszonyú ironikus tud lenni, mikor Semmelweis munkájával érvel valaki, aki amúgy csíraelmélet tagadó (ilyen is volt, ami valljuk be, olyan szintű önellentmondás, hogy már majdnem összeroskad körülötte a téridő kontinuum), tőle csak annyit kérdeztem, hogy mi is okozza a gyermekágyi lázat, mert én elfelejt***em, de sajnos választ nem kaptam rá. Nahát. Elkalandoztam.
Először is Semmelweis nem attól lett Semmelweis, hogy “szembement a mainstreammel”. Attól lett Semmelweis, hogy igaza volt. Ez egy nagyon fontos és tragikusan alulértékelt aprócska részlet, amit olyan elegánsan lépnek át a konteósok, mint részeg vendég a küszöböt. Másrészt a kedvencem még azért is, mert tudománnyal érvelnek a tudomány ellen, ami megint ironikus. Semmelweis a korát megelőzve tudományosan bizonyította álláspontját, kísérletekkel, megismételhetően, míg ellene nem volt más, csak hagyományos berögződés és az, hogy “így szoktuk”. Nagyon-nagyon sok írásomban jött ez már eddig is elő, de fogok is még írni arról, hogy ez tipikusan hogyan néz ki a valódi kutatásoknál és a védőoltás-ellenesek által lobogtatott eredményeknél.
Nade, hogy jön ez Karikóhoz? Úgy, hogy ha valaki ismeri a történetét, akkor tudja, hogy ha már mindenképp a Semmelweis-koordinátarendszerben akarjuk ezt értelmezni, akkor ő sokkal inkább példa a Semmelweis-et érő kezelésre, mint a “gondtalan” “mainstream”-re.
A helyzet az, hogy Karikó Katalin hosszú éveken keresztül gyakorlatilag a tudomány perifériáján dolgozott. Munkahelyéről létszámcsökkentésre hivatkozva kirúgták, elmenekült az országából, Amerikában első pályázatát elutasították, rosszakarója a deportálásával fenyegette meg, a Pennsylvaniai Egyetem lebeszélte a kutatási témájáról, amikor nem hagyta magát, akkor lefokozták, majd megtagadták tőle az állandó kinevezést.
A mai világban, ahol mindenki sikersztorikat akar látni LinkedIn-posztokban meg motivációs idézetekben, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a tudomány valójában tele van éveken át figyelmen kívül hagyott emberekkel. A tudomány nagyon nem az a meritokratikus mesevilág, ahogy azt elképzeljük, amikor belekezdünk.
Na de néha pont a perifériára szorult kutatások lesznek a jelentősek. Máskor pedig rengeteg fantasztikus ötlet hal meg pénzhiány, politika, trendek vagy egyszerű érdektelenség miatt.
Karikó története részben azért is lett ennyire szimbolikus, mert nagyon ritkán látjuk azt, hogy valakinek tényleg igaza van, végtelen szívóssággal kiáll mellette, és végül tényleg megéri a tudományos visszaigazolást. A Nobel-díjának ténye pedig szerintem értelmezhető úgy is, mint az alapkutatás fontosságára rámutató elismerés, amitől még fontosabbá válik. És akkor most innen átkötve beszéljünk egy kicsit a biológiáról is.
Karikó Katalin és Drew Weissmann nem a COVID oltás kifejlesztéséért kaptak Nobel-díjat, hanem egy fontos biotechnológiai áttörésért, ami lehetővé t***e az mRNS platform megszületését.
Az mRNS-ek a testben természetesen jelen vannak, az örökítő anyagunk és a fehérjéink/enzimeink közötti hírvivő molekulák. A génjeinkben lévő örökítőanyag lényegében fehérjék gyártási utasítása (megmondja, hogy milyen alkotóelemek jönnek milyen sorrendben), és ezek a fehérjék úgy keletkeznek, hogy ez a kód előbb mRNS molekulákra íródik át, majd pedig ők a sejtmagból a sejtplazmába vándorolva fognak a riboszómáink segítségével a fehérjéink gyártásához tervrajzként szolgálni. Szóval a szervezetedben most is megbecsülhetetlen számú mRNS működik épp természetesen.
Nagyon a méhecskétől meg a porzótól indultam, de higgyétek el, ez szükséges. A biosz sajnos öt perc alatt tud átmenni olyan bodyhorrorba a kommentelők által, hogy Cronenberg is jegyzetelne, ha épp arra vetemedne, hogy elolvassa.
A következő információ az, hogy a kórokozók is ezt a rendszert használják ki arra, hogy a saját anyagukat gyártassák le a sejtekkel. Léteznek különféle vírusok, léteznek baktériumok és toxinjaik, gombák, más eukarióta egysejtű vagy többsejtű paraziták, amik betegségeket okozhatnak az embereknek. Most itt elsősorban a vírusokra és más, sejten belüli, szép szóval intracelluláris parazitákra fókuszálva el lehet azt mondani, hogy sokszor különféle mechanizmusokkal arra késztetik a mi sejtjeinket, hogy a saját tervrajz alapján saját fehérjék gyártása helyett az ő fehérjéiknek a tervrajzai alapján gyártsák le az ő szervezetüknek az anyagait, másként: a patogének mRNS-ét írják át fehérjére. Ez pedig azért fontos információ, mert amikor elkapunk valami ilyet, mint ahogy mindegyikünk elkap évente ilyet, még ha csak egy-két prüszköléssel járó banális megfázásról van szó, akkor sok-sok száz, ezer, millió idegen mRNS-ről gyárthatnak a sejtjeink sok-sok száz, ezer, millió példányban idegen fehérjéket (és ezen én senkit nem látok rantelni a kommentekben).
Szóval az alapötlet nagyon egyszerű. Mi lenne ha ezt a rendszert, amit a kórokozók amúgy is nap mint nap, tömegével kihasználnak, mi emberek is tudnánk használni és tudnánk a sejtjeinknek mRNS-sel tervrajzot küldeni az éppen szükséges fehérje előállításához? A védőoltások esetén ez elég természetes gondolat: a védőoltások eleve valamilyen fehérjét juttatnak be, akkor mi lenne, ha nem kívül gyártanánk le a fehérjét, és adnák be egy injekciós tűben, hanem csak a tervrajzot küldjük be, és a legyártást meghagyjuk a szerveznek? De az ötlet nem csak egy védőoltás esetén hasznos, számos új kaput, lehetőséget nyithat meg az orvoslásban.
Karikó Katalin és Drew Weismann a kutatásaik során arra igyekezett rájönni, hogy hogyan lehetne ezt megoldani. A probléma ugyanis az, hogy a sima RNS kívülről beadva nagyon könnyen lebomlik és nagyon erősen reagál rá a szervezet. Ez természetes, hiszen a kívülről érkező RNS nem szokott jó lenni (patogének, ahogy említ***em), így az immunrendszer evolúciója során kialakult bennünk egy védekezési reakció ez ellen. Az RNS négy fő építőelemből áll: adenozin, guanozin, citidin, uridin. Karikóék megfigyelték, hogy elsősorban az uridin váltja ki a heves reakciót. A helyzet mechanikusan egyébként nagyon érdekes. Az immunrendszer egyes receptorai, amiket Pattern Recognition Receptoroknak (PRR) hívunk (ide tartozik például a TLR7 és TLR8), evolúciósan úgy alakultak, hogy nagyon jól felismerjenek bizonyos uridinben gazdag egyszálú RNS mintázatokat. Ezeknek a receptoroknak konkrét kötőhelyeik vannak, amikhez az uridin különösen jól illeszkedik, főleg amikor az idegen RNS kisebb darabokra bomlik az immunsejtek belsejében. Csakhogy Karikóék arra is rájöttek, hogy ha az uridint pszeudouridinre cserélik, akkor az immunrendszer sokkal kevésbé reagál lángszóróval.
A pszeudouridin a genetikai információ szempontjából ugyanúgy működik, mint az uridin, szóval a módosított mRNS-ről termelődő fehérje ugyanaz lesz. Egyébként természetesen is előfordul pszeudouridin a testünkben, mert más fajta RNS-eknek, a tRNS-nek (vagy transzfer RNS) és az rRNS-nek (riboszómális RNS) alkotóeleme. A tRNS a testünkben az aminosavakat (ezek a fehérjék építőelemei) szállítja a fentebb említett riboszómáinkhoz, mindig azt az aminosavat, ami az éppen átíródó mRNS kódjában a soronkövetkező szükséges építőelem az adott fehérjéhez. Ezeknek az RNS-eknek nagyon érdekes szerkezetük van, a működésükhoz pedig ez a szerkezet nagyon fontos. A pszeudouridint éppen ezért tartalmazzák, mert az ad szerkezeti stabilitást nekik. Az alapvető funkciója a testünkben tehát a pszeudouridinnek az RNS stabilizálásában van. Extra dolog az, hogy kevésbé aktiválja a fent említett receptorokat, emiatt a testünkben nem vált ki olyan heves reakciót. A módosított mRNS tehát kevésbé váltott ki gyulladást, stabilabb lett, több fehérjét tudott termelni, használhatóvá vált terápiás célokra. Magyarul: működött. Ez volt az áttörés.
Amit leírtam, azt a COVID-19 pandémia igazából “csak” begyújtotta. Mert több évtized kutatása után a technológia akkorra készen állt. A másik oldalról pedig a lipid nanorészecskés (LNP) szállítás technológiája is hosszú évek alatt fejlődött ki. Ez sem egyetlen ember “heuréka” pillanata volt közvetlen a pandémia előtt, hanem lipidkémikusok, biofizikusok, gyógyszerfejlesztők és nanotechnológiai kutatók évtizedes munkája. A modern mRNS-LNP rendszerek fejlesztésében különösen fontos szerepe volt például Pieter Cullis és munkatársai kutatásainak, akik az ionizálható lipid alapú nukleinsav-szállítás egyik úttörői voltak.
Hogy ez az mRNS platform mekkora jelentőségű és mi mindenre lehet jó, azt hamarosan elmondom, de kezdjük először az oltásokkal.
Az immunrendszer nagyon összetett és én most csak egy kis szeletéről fogok mesélni. Amikor megfertőződünk valamilyen kórokozóval akkor (már meséltem arról más posztban, hogy) a patogének felületén lévő fehérjék így vagy úgy, de feldarabolódnak és bemutatásra kerülnek bizonyos sejtek felszínén az immunrendszer többi része számára.
Ez két fő úton történhet meg. Egyrészt, a bemutató sejt külseje felől: a sejt a környezetéből felveszi az idegen fehérjét, felszeleteli, majd annak részeit az MHC-II-nek nevezett molekulán bemutatja. Aztán történhet a sejt belseje felől, mert ahogy fent mondtam a kórokozók a saját sejtjeinket kényszerítik az ő fehérjéik átírására. Ha ez történik a kórokozó mRNS-ein át, akkor a sejtben keletkeznek az idegen fehérjék, ezt pedig a sejt egy másik úton mutatja be, az MHC-I molekulán. Namost, az MHC-II más típusú immunsejteket aktivál (segítő T-sejteket, melyek később az antitesteket termelő B-sejtekkel kommunikálnak tovább), mint az MHC-I. Ez utóbbi a citotoxikus T-sejteket aktiválja, melyek feladata az, hogy a saját (de ugyebár fertőzött) sejtjeinket elpusztítsák, hogy azok ne termeljék tovább a patogén ágens fehérjéit.
Szeretném ennél a résznél hangsúlyozni, hogy ez a NORMÁLIS működése az immunrendszernek és akkor is megtörténik, sőt, főleg akkor történik, ha valami megfertőz minket. És tudom, hogy ijesztően hangzik, amikor az immunrendszer “elpusztítja a fertőzött saját sejteket”, de higgyétek el, sokkal rosszabb lenne, ha nem tenné.
Az mRNS platformnak az az előnye a patogének ellen fejlesztett védőoltások kapcsán, hogy mindkét fentebb említett természetes folyamatot képes beindítani, ezért egy komplex immunválaszt lehet elérni vele. Olyasmi, mint amikor legyengített kórokozóval oltunk, csak éppen mivel itt nincs jelen maga a kórokozó, kevesebb mellékhatással kell számolnunk. Az aktiválódott citotoxikus T-sejtek egy része memóriasejtté alakul és későbbi fertőzés esetén gyorsabban és hatékonyabban tudja felismerni és elpusztítani a fertőzött sejteket.
És ennyit az immunológiáról, mert minél mélyebbre megy az ember az immunban annál inkább hangzik úgy, mintha egy techno-thriller és egy latin nyelvű Warhammer kézikönyv szerelemgyerekét akarná megidézni a bolygó kapitánya helyett. Ráadásul az mRNS technológia nem csak a védőoltások kapcsán lehet előnyös és a kommentszekciókból tanulva erre is muszáj kitérnem.
Elméletileg mRNS-sel lehet: daganatellenes immunterápiákat fejleszteni, hiányzó fehérjéket pótolni, genetikai betegségek kezelését segíteni, bizonyos regeneratív terápiákat támogatni. Tehát ez sokkal több mindenre jó, sokkal szélesebb embertömegek gyógyulásában segíthet, mint az a téma kapcsán kommentelő emberek fejében megfogalmazódott Karikóék kapcsán.
Például a daganatellenes terápiák esetén az mRNS segítségével elméletileg “meg lehet mutatni” az immunrendszernek a tumor bizonyos fehérjéit, hogy a szervezet saját immunsejtjei tanulják meg felismerni és megtámadni a rákos sejteket. Más esetekben olyan betegségeknél lehet érdekes, ahol egy fontos fehérje hiányzik vagy hibásan működik, mert ilyenkor az mRNS ideiglenesen utasítást adhat a sejteknek annak előállítására. Az mRNS-technológia valójában tehát nem egyetlen gyógyszer vagy egyetlen oltás, hanem egy platform.
Persze ettől még nem lett hirtelen minden betegség gyógyítható és a biológia továbbra is szeret rendszeresen emlékeztetni minket arra, hogy ő diktálja a szabályokat. De az, hogy ma már egyáltalán komolyan beszélhetünk ilyen terápiákról, nagyon nagy részben azoknak az alapkutatásoknak köszönhető, amelyek miatt Karikóék végül Nobel-díjat kaptak.
Szóval a Nobel-díjat azért kapták, mert megoldottak egy alapvető biológiai problémát, nem az oltás kifejlesztésért (az indoklás is csak annyit mond erről, hogy az eredményük “lehetővé t***e” az oltás létrehozását). A díj több szinten is nagyon jelentős. Egyrészt, mert a modern világunkban sokszor türelmetlenek vagyunk az alapkutatással. Másrészt, mert a találmányuk sokkal szélesebb, mint azt az ember elsőre a COVID miatt gondolná. Természetesen az egy csodás dolog, hogy a pandémia alatt sok életet mentett meg az mRNS technológia használata az oltásokban, de ez az egész jóval több ennél, hiszen számos más dologra is használható.
A történetből magából pedig rengeteget lehet tanulni emberileg és rengeteget lehet tanulni a tudomány működésének hibáiról is, csak pont nem úgy, ahogy ezek a kommentelő emberek gondolják. A hiba nem az, hogy Karikóék Nobel-díjat kaptak, nem az, hogy az mRNS platform megszületett, hanem az, hogy nem értékelték ezt a kutatást akkor, amikor a legnehezebb volt, és a legjobban jött volna, ha értékelik.
Olyan, a pályájuk elején, közepén leledző kutatóknak, akiknek nagyon hasonló nehézségeik vannak a finanszírozás után való kanosszajárással, a rövid távú pozicíók után való rohanással, a soha nem stabil kutatói élettel (miközben a saját családod stabilitásra való igénye teljesen valódi és nagyon is fontos) pedig motiváló is a történet. És félre ne értsetek, nem a Nobel miatt. Hanem amiatt, mert valahol arra is felhívta a figyelmet, hogy bár az ember néha azt érzi, hogy nagyon hálátlan feladat kutatónak lenni, és nagyon elegem van, de itt a példa, hogy ha nem adjuk fel, akkor még az is lehet, hogy a munkád végül megment egy csomó életet. Nem csak nekem fontos ez, nagyon sok kutatótárs küzd ilyen jellegű problémákkal és nekik is biztosan az.
Ezzel a boldog üzenettel akartam lezárni, de igazából még mindig beárnyékolja az, hogy ha arra ébredsz, hogy a munkád óriási jelentőségűvé nőtt, akkor meg az emberek egy része azt hiszi rólad, hogy titokban te irányítod a világot és szupergonosz vagy.
Szóval kommenteljetek ti is lécci, tök fontos és hallgassatok közben metált, az is tök fontos. Tök fontos még az is, hogy legyetek tök büszkék. Karácsony Gergely meg tök magas (aki nem ismeri, ez az egyik kedvenc instám, keressetek rá, innen is üzenem a szerzőknek, hogy zsenik).
—----------------------------------------------------------
https://www.patreon.com/nylla
—----------------------------------------------------------
Források:
A hír forrása:
https://444.hu/2026/05/11/hegedus-orban-kapitany-megkezdodik-a-magyar-kormany-minisztereinek-meghallgatasa
Krekó Péter - Tömegparanoia 2.0
https://www.libri.hu/konyv/kreko_peter.tomegparanoia-2-0.html
A Nobel-díj:
https://www.nobelprize.org/prizes/medicine/2023/press-release/
Az mRNS természetes szerepe és a sejtes immunválaszról leírtakról is lehet ebben is olvasni:
Pardi, N., Hogan, M., Porter, F. et al. mRNA vaccines — a new era in vaccinology. Nat Rev Drug Discov 17, 261–279 (2018). https://doi.org/10.1038/nrd.2017.243
Az idegen RNS immunaktiváló hatása…
Katalin Karikó, Michael Buckstein, Houping Ni, Drew Weissman, Suppression of RNA Recognition by Toll-like Receptors: The Impact of Nucleoside Modification and the Evolutionary Origin of RNA, Immunity, Volume 23, Issue 2, 2005, Pages 165-175, ISSN 1074-7613,
https://doi.org/10.1016/j.immuni.2005.06.008.
Luan X, Wang L, Song G and Zhou W (2024) Innate immune responses to RNA: sensing and signaling. Front. Immunol. 15:1287940. https://doi.org/10.3389/fimmu.2024.1287940
… ennek mechanikai része:
Zhikuan Zhang, Umeharu Ohto, Takuma Shibata, Elena Krayukhina, Masato Taoka, Yoshio Yamauchi, Hiromi Tanji, Toshiaki Isobe, Susumu Uchiyama, Kensuke Miyake, Toshiyuki Shimizu, Structural Analysis Reveals that Toll-like Receptor 7 Is a Dual Receptor for Guanosine and Single-Stranded RNA, Immunity, Volume 45, Issue 4, 2016, Pages 737-748, ISSN 1074-7613,
https://doi.org/10.1016/j.immuni.2016.09.011.
Sandra S. Diebold, Recognition of viral single-stranded RNA by Toll-like receptors, Advanced Drug Delivery Reviews, Volume 60, Issue 7, 2008, Pages 813-823, ISSN 0169-409X,
https://doi.org/10.1016/j.addr.2007.11.004.
Pszeudouridin:
Katalin Karikó, Michael Buckstein, Houping Ni, Drew Weissman, Suppression of RNA Recognition by Toll-like Receptors: The Impact of Nucleoside Modification and the Evolutionary Origin of RNA, Immunity, Volume 23, Issue 2, 2005, Pages 165-175, ISSN 1074-7613,
https://doi.org/10.1016/j.immuni.2005.06.008.
Karikó, K., Muramatsu, H., Welsh, F. A., Ludwig, J., Kato, H., Akira, S., & Weissman, D. (2008). Incorporation of pseudouridine into mRNA yields superior nonimmunogenic vector with increased translational capacity and biological stability. Molecular therapy : the journal of the American Society of Gene Therapy, 16(11), 1833–1840. https://doi.org/10.1038/mt.2008.200
Bart R. Anderson, Hiromi Muramatsu, S***a R. Nallagatla, Philip C. Bevilacqua, Lauren H. Sansing, Drew Weissman, Katalin Karikó, Incorporation of pseudouridine into mRNA enhances translation by diminishing PKR activation, Nucleic Acids Research, Volume 38, Issue 17, 1 September 2010, Pages 5884–5892, https://doi.org/10.1093/nar/gkq347
Karikó, K. Modified uridines are the key to a successful message. Nat Rev Immunol 21, 619 (2021). https://doi.org/10.1038/s41577-021-00608-w
A tRNS pszeudouridin tartalma:
Cui, L., Ma, R., Cai, J. et al. RNA modifications: importance in immune cell biology and related diseases. Sig Transduct Target Ther 7, 334 (2022). https://doi.org/10.1038/s41392-022-01175-9
LNP-k:
Cullis, P. R., & Felgner, P. L. (2024). The 60-year evolution of lipid nanoparticles for nucleic acid delivery. Nature reviews. Drug discovery, 23(9), 709–722. https://doi.org/10.1038/s41573-024-00977-6
Hou, X., Zaks, T., Langer, R. et al. Lipid nanoparticles for mRNA delivery. Nat Rev Mater 6, 1078–1094 (2021). https://doi.org/10.1038/s41578-021-00358-0
Az mRNS platform több, mint COVID vakcina:
Sahin, U., Karikó, K. & Türeci, Ö. mRNA-based therapeutics — developing a new class of drugs. Nat Rev Drug Discov 13, 759–780 (2014). https://doi.org/10.1038/nrd4278
Shi, Y., Shi, M., Wang, Y. et al. Progress and prospects of mRNA-based drugs in pre-clinical and clinical applications. Sig Transduct Target Ther 9, 322 (2024). https://doi.org/10.1038/s41392-024-02002-z
Tudományfinanszírozás/perifériára szorulás:
Elie Dolgin, The tangled history of mRNA vaccines https://doi.org/10.1038/d41586-021-02483-w
(Ha valakinek nincs hozzáférése ehhez de érdeklődik, az írjon 😊)
