számú házikó udvarára szánkóstól, rénszarvasostól, puttonyostól, lezuhant Mikulás bácsi! Izgatottan futott össze az utca népe! Értetlenül álltunk az esemény előtt. Senki nem tudta mi történt, mígnem egyszer csak Mikulás bácsi kikászálódott a puttony alól. Elmesélte, hogy szánja összeütközött egy hullócsillaggal! Nagyon nagy szomorúság ült az arcán, hiszen így nem tudott tovább repülni. Próbáltuk n
agy elkeseredésében vigasztalni. Bekísértük a házikóba, főztünk neki gyorsan egy jó teát. A gyerekek 4 vödör málnaszörppel itatták meg a rémült rénszarvasokat, majd hazaszaladtak szerszámokért! Előkerültek a fúrók, kalapácsok, szögek és csavarok. Mindenki a szán körül serénykedett. Mikulás bácsi nagyon megszerette a segítőkész gyerekeket és a szüleiket, akik nem hagyták őt magára a bajban. Az asszonyok sütöttek, főztek, ágyat húztak neki, berendezték a kis házikót, a férfiak fát vágtak, fűtöttek. Jól érezte magát itt, mert nagyon sok szeretet vette körül. Sokáig tartott, míg szerelték, javították a szánt. Mikulás bácsi folyamatosan fogadta a gyerekeket, beszélgettek, énekeltek, és megígérte, hogy minden évben visszatér ebbe a kis házikóba, melynek homlokzatára felírták:
MIKULÁS HÁZIKÓ!
