07/12/2025
ONYVA77 ARC2025 Fa Nándor hajónaplója
12.07. vasárnap, 14. nap,
A teljes sötétedésig tartott a kompromisszum. Naplemente és a teljes besötétedés, - illetve a holdkelte és azt megelőző szórt fény keleten között - volt két óra csillagfényes sötétség. Fantasztikus, ahogy az ember magára marad az univerzummal. A frissülő szél levetette velünk az A2-t, így a stabilan, szépen csusszanó hajó kormányállásába kifeküdtünk négyen, lekapcsoltunk minden fényt és élveztük ezt az intim együttlétet a csillagokkal.
Mindegyikőnk gondolatai másfelé szárnyalnak, de egyben ugyanarra, a tér és az emberi lét felé. Kik vagyunk, miért vagyunk, mekkorák vagyunk?
Ábel megállapítja mellettem magáról, hogy Ő bizony a porszem köbgyöke, én vigasztalom, hogy bizony unikálisak vagyunk az univerzumban, ami az ÉLET maga. A szerves anyag már magában unikális, de az élet, a megfoghatatlan ÉLET, az még annál is közeg-idegenebb a tisztán fizika és kémia vezérelte energia közegében.
És még amit nem tudunk, csak a transzcendenssel magyarázható. Vagyis hol van ebben a térben az alkotó Úr. Egyébként, részben itt a lelkünkben, az biztos.
550 SM-re vagyunk a céltól, ez 3 nap és 10 óra, amint a routing mondja. Két napja spórolunk a vízzel, mert már csak a készlet negyede maradt. Inkább most megfogjuk a fogyasztást, mint a végén csodálkozzunk. Ha három napot mondunk, én hat napra készülök, mert mindig történhet valami. A nass, és a kiegészítők már kifogytak, csak pár eddig nem preferált tételből maradt, ami most fog kifogyni. Liofilizált élelmiszerekből – reggeli és főétel – viszont van bőven, azokkal nem kell spórolni. Ezek viszont víz nélkül ehetetlenek, tehát vissza az egyes ponthoz!
Nagyon érzem a fiúkon, de Zolin is, a tartós tengeri lét hatását. Nekem nem új, de magamon is érzem. Pár nap után még arról volt szó, hogy mi van a külvilágban, ki nyeri a F1-et, mi lesz a vizsgákon. Most kicsit megérkeztek az Óceánra, benne vannak a természetben, ami lassan, de biztosan kiszippantja őket a hétköznapokból.
A hajón mindenki olvas, - szabadidejében. A Libri ellátott bennünket választásunk szerinti könyvekkel, vagyis kb 12 könyv köröz a hajóban. Az érdekesebbek körbejárnak. Hogy kinek, melyik érdekes, az már ízlés és érdeklődés kérdése. Mindenki a harmadik, negyedik, akár ötödik könyvnél tart. Mindre persze nem kerül sor, ahhoz rövid a verseny. Jut majd a hazarepülés idejére is némi kikapcsolódni való.
Az én listám:
- Pető Zoltán: Attila, az Ég Árnyéka,
- Paul Young: A Viskó,
- Márai S.: San Gennaro Vére,
- nekem még programon kívül Csengey Dénes: Mezítlábas Szabadság-a.
Helyi délben kihalzoltunk a DNy-i irányból a másik Ny-ÉNy-i csapásra kb, 70 mérföld távra. Ezt javasolja a routing, hogy azt követően már a célegyenesen legyünk a sziget felé. Úgy néz ki, hogy az éjszaka első felében valamikor visszatérünk az előző és végső csapásra.
Jó lenne A2-t húzni, de rendre beerősödik a szél, mire elhatározzuk. Igaz, így alap-vitorlázattal is jobban haladunk, mint a pötty.
Mindenki megszőrösödött. Érkezés után készítünk gyorsan egy ilyen szőrös, expedíciós fotót, aztán mehetünk a szaniterbe, és vissza a civilizációba.
A fiúk megállapították, hogy az ember, mint természeti lény, nem jószagú. Kb. kétnaponta leöntik magukat tengervízzel fürdés címen, de ez csak rövidtávú javulást eredményez. Gyorsan lett nagyon meleg, izzadunk bent, szétéget a nap kint, lehet választani. Az éjszaka hoz némi enyhülést.
Ismét lefordult a széljelző feje a rúdján, az árbóc tetején, ezért nincs megfelelő szélirányunk, ezzel szélre való kormányzásunk sem. Már nem megyek fel, ezzel már befejezzük így az utat, de felháborít ez a gyártói nyegleség. Odacsöppentenek egy pötty ragasztót, amivel emberek kimennek az óceánra. Nem mondom, hogy életeket kockáztatnak, de olyan, mintha egy autónak a kormánya így működne. Hol igen, hol nem.
Délután végre fölhúztuk az A2-t. Bár sokkal érzékenyebb a menet, de közel 2 csomóval gyorsabb. Fönntartjuk, amíg lehet, azzal is előbbre vagyunk.
(*és egy időutazás - 1985 - Fa Nándor a Szent Jupát földkerülő útján / az akkortájt kapható pvc vízhatlanban )