12/06/2026
Szeretem elkészíteni azokat a képeket amiken a pillanatnyi érzelmeim ott vannak.
Amikor az idővonal feldob egy emléket, ami fájó még is szép. A képen a nagymamám látható halála előtt 1 nappal, a 93. éve kapujában.
Sokan úgy ismerték Báránymama.
Valóban életében is olyan volt számomra, mint egy angyal.... nélküle el sem tudtam képzelni az életemet...majd jöttek a kis kedvencek.
Ott ültek az ágyán, várták a fiók mélyére eldugott apró, ebédből kivett falatokat, amit a mama tett oda.
Lassan egymás cinkostársai lettek.
A kutyusok tudták melyik fiók mit rejt, de ha bementem a szobába, mindenki vigyázba ült, mintha minden rendben lenne, hiszen a fiók is lehet éléskamra gondolták mindhárman....😁
Most már jót mosolygok rajta, közben könnyes szemmel gondolok rájuk, hiszen már egyikük sincs az élők sorában.
Mama, Aldó és bizonyára Pepi sem...
Ott fent újra cinkostársak , ugrálhatnak az ágyon, ehetnek a fiókból.... és boldogok...de itt lent a hiányuk ennyi év után is nagyon fáj.....
A szeretet örök..... és a hiány is.....
És az én generációm nélkülözött örök ruhadarabja az otthonka...🥰👌
