28/05/2026
Hónapok óta beszélünk róla, tervezzük, pakoljuk össze fejben, táblázatban, telefonhívásokban, üzenetekben, hajnalig tartó ötletelésekben… aztán egyszer csak ott álltunk a Széchenyi téren, és megtörtént.
Egy fesztivált először megszervezni különösen nagy szívás 🤣😮💨😮💨
Mert ott van az ember fejében egy gondolat, egy érzés, egy makacs kis belső hang, hogy ebből lehetne valami. De közben ott van az összes kérdés is: vajon érdekel ez ma még bárkit…?! Van még helye a népzenének, a folklórnak egy városi fesztiválon? Eljönnek majd az emberek? Megértik egyáltalán, hogy mit szeretnénk ezzel mondani?
Aztán jöttetek TI.
És megtelt a tér.
Nekünk, akik ennek az egésznek az alapgondolatát kitaláltuk, a Rába ROOTS nem csak egy rendezvény volt.
Mi mindannyian kisalföldi, Rába menti gyerekek vagyunk. Valahol ugyanabból a földből, ugyanabból a tájból, ugyanabból a múltból jövünk. Vannak köztünk régi barátságok, összefonódások, közös történetek, ismerős falvak, utak, zenék, táncok, családi emlékek.
És talán ezért is volt ennyire fontos, hogy ez ne csak “egy népzenei program” legyen.
Hanem valami, ami megmutatja, hogy a hagyomány nem poros, nem távoli, nem csak ünnepi viseletbe zárt múlt. Hanem élő dolog. Olyasmi, amit lehet tisztelni, lehet újragondolni, lehet továbbvinni, és igen: lehet vele bátran, szabadon, mai módon kezdeni valamit.🫶🏽
Az Urban Folk Tehetségkutató nekünk ebből a szempontból egészen elképesztő élmény volt…🥹🥹🥹
Olyan komoly, önazonos, inspiráló koreográfiák születtek, amik után csak néztünk egymásra, hogy na, ezért volt értelme. Mert ezekben a produkciókban tényleg tovább éltek a hagyományaink. Csak nem úgy, ahogy azt megszoktuk. Nem vitrinben, nem lemásolva, nem kötelező tiszteletkörként, hanem új formában, saját hangon, saját testben, saját energiával.
És ez szerintünk ez nagyon is rendben van.
A fiatal generáció igenis tiszteli a hagyományt.
Csak nem biztos, hogy ugyanúgy nyúl hozzá, ahogy előttük tették… De hát talán pont ettől marad élő. Nem…? DE!
Győrben, a Széchenyi téren, ebben a gyönyörű napsütéses, pünkösdi hangulatú hétvégében valami tényleg megszületett. Egy olyan fesztivál első fejezete, amiben ott volt a Rábaköz, a Kisalföld, a magyar népi kultúra, a városi pezsgés, a gasztró, a tánc, a zene, a beszélgetések, a kézművesek, a régi arcok, az új találkozások, meg persze két napszúrás és néhány erős leégés is. ☀️😄
Köszönjük mindenkinek, aki ott volt.
Köszönjük, hogy kíváncsiak voltatok.
Köszönjük, hogy adtatok egy esélyt valaminek, ami először történt meg.
Ez a két nap nagyon sokáig velünk marad.
És most már azt is tudjuk: van helye ennek. Van foganatja. Van közönsége. Van értelme.
Ez volt az első Rába ROOTS.
Az első… de nem az utolsó!🌷☀️🫶🏽🫶🏽🫶🏽
A Rába ROOTS után még nagyjából ott tartunk, hogy próbálunk okosakat mondani, de közben meg még mindig csak keressük a szavakat…
Hónapok óta beszélünk róla, tervezzük, pakoljuk össze fejben, táblázatban, telefonhívásokban, üzenetekben, hajnalig tartó ötletelésekben… aztán egyszer csak ott álltunk a Széchenyi téren, és megtörtént.
Egy fesztivált először megszervezni különösen nagy szívás 🤣😮💨😮💨
Mert ott van az ember fejében egy gondolat, egy érzés, egy makacs kis belső hang, hogy ebből lehetne valami. De közben ott van az összes kérdés is: vajon érdekel ez ma még bárkit…?! Van még helye a népzenének, a folklórnak egy városi fesztiválon? Eljönnek majd az emberek? Megértik egyáltalán, hogy mit szeretnénk ezzel mondani?
Aztán jöttetek TI.
És megtelt a tér.
Nekünk, akik ennek az egésznek az alapgondolatát kitaláltuk, a Rába ROOTS nem csak egy rendezvény volt.
Mi mindannyian kisalföldi, Rába menti gyerekek vagyunk. Valahol ugyanabból a földből, ugyanabból a tájból, ugyanabból a múltból jövünk. Vannak köztünk régi barátságok, összefonódások, közös történetek, ismerős falvak, utak, zenék, táncok, családi emlékek.
És talán ezért is volt ennyire fontos, hogy ez ne csak “egy népzenei program” legyen.
Hanem valami, ami megmutatja, hogy a hagyomány nem poros, nem távoli, nem csak ünnepi viseletbe zárt múlt. Hanem élő dolog. Olyasmi, amit lehet tisztelni, lehet újragondolni, lehet továbbvinni, és igen: lehet vele bátran, szabadon, mai módon kezdeni valamit.🫶🏽
Az Urban Folk Tehetségkutató nekünk ebből a szempontból egészen elképesztő élmény volt…🥹🥹🥹
Olyan komoly, önazonos, inspiráló koreográfiák születtek, amik után csak néztünk egymásra, hogy na, ezért volt értelme. Mert ezekben a produkciókban tényleg tovább éltek a hagyományaink. Csak nem úgy, ahogy azt megszoktuk. Nem vitrinben, nem lemásolva, nem kötelező tiszteletkörként, hanem új formában, saját hangon, saját testben, saját energiával.
És ez szerintünk ez nagyon is rendben van.
A fiatal generáció igenis tiszteli a hagyományt.
Csak nem biztos, hogy ugyanúgy nyúl hozzá, ahogy előttük tették… De hát talán pont ettől marad élő. Nem…? DE!
Győrben, a Széchenyi téren, ebben a gyönyörű napsütéses, pünkösdi hangulatú hétvégében valami tényleg megszületett. Egy olyan fesztivál első fejezete, amiben ott volt a Rábaköz, a Kisalföld, a magyar népi kultúra, a városi pezsgés, a gasztró, a tánc, a zene, a beszélgetések, a kézművesek, a régi arcok, az új találkozások, meg persze két napszúrás és néhány erős leégés is. ☀️😄
Köszönjük mindenkinek, aki ott volt.
Köszönjük, hogy kíváncsiak voltatok.
Köszönjük, hogy adtatok egy esélyt valaminek, ami először történt meg.
Ez a két nap nagyon sokáig velünk marad.
És most már azt is tudjuk: van helye ennek. Van foganatja. Van közönsége. Van értelme.
Ez volt az első Rába ROOTS.
Az első… de nem az utolsó!🌷☀️🫶🏽🫶🏽🫶🏽
