27/07/2026
A nyugalomnak van egy különös tulajdonsága. Sokszor csak akkor vesszük észre az értékét, amikor már elveszítettük.
Ha olyan emberrel vagy együtt, aki nem csinál drámát és nem generál állandó feszültséget, könnyen lehet, hogy észre sem veszed, milyen értékes ember van melletted.
Ez így furcsán hangzik, igaz?
Pedig az agyunk sokkal gyorsabban észreveszi azt, ami nincs rendben, mint azt, ami jól működik. Evolúciós okokból kifolyólag a probléma, a stressz, a változás jobban felkelti a figyelmünket, mint egy nyugodt helyzet.
Ezért van az, hogy egy kiszámíthatatlan ember sokkal érdekesebbnek tűnik. Mert körülötte mindig történik valami.
Egyik nap közel enged, másnap eltávolodik.
Egyszer rajong érted, máskor elutasít.
Hullámzik. Kiszámíthatatlan.
Érzelmileg folyamatosan készenlétben tart.
És ezt sokan összekeverik a mélységgel és a szenvedéllyel.
Azt hisszük, hogy ahol nagyok az érzelmi hullámok, ott nagy a szerelem is.
Pedig nagyon sokszor csak a bizonytalanságot nevezzük szenvedélynek vagy szerelemnek. Csak nem tudatosítjuk magunkban így, ilyen formában..
Eközben egy kiegyensúlyozott ember nem akar manipulálni.
Nem játszmázik, nem kell mellette azon gondolkodnod, hogy vajon ma éppen szeret-e, megsértődött-e vagy hogy mit rontottál el.
Egyszerűen... biztonságban érzed magad mellette és kész.
Érdekes paradoxon, hogy emberek a nyugalomra vágynak, mégis ez az, amit elsőre unalmasnak élnek meg.
Azért, mert a szervezetük hozzászokott a magas érzelmi ingerszinthez.
Ha valaki hosszú éveken át drámában, kiszámíthatatlanságban vagy érzelmi hullámvasúton élt, akkor a nyugalom eleinte idegen érzés lehet. Nem ismeri fel az értékét, mert nem ezt tanulta meg természetesnek.
Ezért ugrunk fejest ugyanoda többször és ismételjük ugyanazokat a kapcsolatokat.
Más ember, más név, más történet, de mégis ugyanaz a működés. Ugyanaz a minta.
Ilyenkor persze könnyebb azt mondani, hogy nincs szerencsém, mint feltenni a mélyebbre vezető kérdéseket.
Hiszen ha felteszed őket, még kiderülhet, hogy nem is a szerencsével van a baj.
Lehet, hogy azokkal a mintákkal nincs rendben valami, amelyek alapján választasz, kötődsz és értékeled a másikat.
Úgy is mondhatnám, ha folyton ugyanazon a szemüvegen keresztül nézed a világot, nem meglepő, ha mindent ugyanolyan színűnek látsz.
És amíg ugyanazt találod izgalmasnak, addig nagyon könnyű újra és újra ugyanazt a drámát megteremteni az életedben.
Csak más szereplőkkel.
A valódi változás érdekében nagyon ajánlott megkérdezni magadtól, hogy:
Valóban azt keresem, ami jó nekem...
vagy csak azt, ami ismerős?
Ettől nem oldódik meg minden, de ez a nulladik lépés.
Ez a felelősségvállalásod legalapabb legfontosabb pontja.
Minden más ez után következik.
