23/10/2026
Drága nagymamám mondta régen: "Eredj fiam darálj egy kicsit !"
Egy Daráló élete!
Eddig csak a padláson porosodtam, de az új gazdám portáján újra szolgálatba álltam.
Az öreg Daráló kicsit izgult, mikor újra hallotta a napos csibék éles sikító hangját. Éhesek már gondolta és sürgette azokat a szorgos kezeket, ami a ládára szerelte pont, mint ifjú korában.
Boldog emlékek jöttek elő, mikor gondos kezek forgatták, hogy Ő roppantsa meg a sárga tengeri szemeket. Rá mindig szükség volt, ezzel telt a fiatal kora. Forog a kerék peregnek a szemek nap-nap után, hiszen annyi a jószág, annyi volt a tengeri, és annyi a teendő.
A kerék forog, ahogy az élet körforgása is. Majd megállt az idő és nem volt ki tovább forgassa.Felkerült egy padlásra és elmúlt a fiatalsága.
De forog az élet kereke, és újra fordult, lekerült a padlásról és új kezek alá került. Nézték forgatták és új útra kelt. A kocsi a dűlő úton megállt, a kapun csak annyit látott Harmat Tanya .
Ahogy előkerült újra érezte a nap sugarát, érezte az olaj szagát, ami tengelyén futott végig. És lábbai már markolták is a láda oldalát. Szorosan feszítette rögzítő csavarja a láda falát. Izgult nagyon, mert alig karnyújtásnyira régi morzsolok ültek. Régi barátok, megannyi porta hasznos barátja. Mosolyogva fogadták és boldogan súgták, itthon vagy testvér.
Újra van jószág, újra van takarmány, újra van munka.
A kerék csak forgott, a tengely fordult és csigája tolta előre a reáömlött szemeket és Ő csak törte és daralra a takarmányt. Pont mint régen, mikor fiatal volt.
A gazda erős keze ütemesen tekerte a kerekét és a sárga szemek roppanva hullottak alá a zománcozott vödörbe. Az egész pajta együtt volt mint régen, sok barát, sok munka, sok jószág. És a kerék csak forog nap-nap után, mint ahogy a Jóisten is forgatja életünk kerekét. Nap-nap után szorgosan,mert így van ez rendjén.
A nap lement és a sok öreg öntötvas kézi morzsoló csak mesélnek egymásnak ki honnan jött, ki mit csinált fiatal korában és az öreg Daráló boldogan pihent, mert tudta haza ért.