21/06/2025
Elhangzott Mosonszentmiklóson 2025. június 20-án, a ballagó 8. osztályosok utolsó osztályfőnöki óráján Frühwirth Ildikó osztályfőnöktől:
"Kedves ballagó tanítványaim!
Elérkezett ez a különleges, egyszerre ünnepélyes és szívszorító pillanat, amikor el kell búcsúznom tőletek – az osztályomtól, akikkel annyi mindent megéltünk együtt. Négy éven át voltam a magyartanárotok, három évig pedig az osztályfőnökötök is. A közös utunk során nemcsak tanárként, hanem emberként is sokat kaptam tőletek.
Emlékszem az első közös napokra – még sok minden új, szokatlan volt, de valahogy már akkor éreztem, hogy különleges osztály vagytok. Ahogy teltek az évek, egyre jobban összecsiszolódtunk. Voltak nehéz pillanatok – de ezek is hozzátartoztak az utunkhoz. És hozzákapcsolódtak a közös élmények, az egymásra találások, az együtt megélt újrakezdések. Soha nem felejtem el a győri kirándulásainkat, a ravazdi ottalvós erdei iskolát – azt az estét, amikor a fák között sétáltunk, és úgy beszélgettünk, mintha az idő megállt volna. A zánkai táborozás napjai is ott élnek bennem: a napfény, a közös játékok, a beszélgetések. És ott van a budapesti kirándulás is – amikor talán először éreztük igazán, hogy felnőtté váló fiatalok vagytok, akik már tudnak felelősséget vállalni, figyelni egymásra, és megbecsülni a közösen eltöltött időt.
Az iskolai évek alatt nem csak tudást adtunk át nektek – igyekeztünk olyan értékeket is közvetíteni, amelyekre majd az életben is támaszkodhattok. Tisztelet, kitartás, őszinteség, empátia.
Most lezárul egy korszak. A ti utatok innen már különböző irányba vezet. Talán nem lesz minden lépés könnyű, de hiszem, hogy megálljátok a helyetek, mert van miből merítenetek. És ha egyszer úgy érzitek, hogy elfáradtatok, elbizonytalanodtatok, vagy csak nosztalgiáznátok egy kicsit – gondoljatok vissza ezekre az évekre, ránk, erre az osztályközösségre.
Az iskola ajtaja mindig nyitva áll előttetek. Visszavárunk Benneteket egy mosolyra, egy köszönésre, egy történet elmesélésére, amelyet már odakint ír az élet.
Örülök és büszkeséggel tölt el, hogy taníthattalak benneteket, és hogy az osztályfőnökötök lehettem.
Büszkén engedlek benneteket az utatokra. Vigyázzatok magatokra – és egymásra!
Kosztolányi Dezső gondalataival búcsúzom Tőletek:
„No, fuss a kerge széllel,
cikázva, szerteszéjjel,
ki és be, … nappal-éjjel,
s mindent, mi villan és van,
érj el.”
Viszontlátásra, ballagó tanítványaim!"
