11/10/2026
Egy évtized…🙂
Művház és Ifiház Disco Gyula – Egy korszak emlékére ❤️
Vannak esték, amelyek véget érnek. És vannak, amelyek örökre velünk maradnak.
Tíz év. Egy egész évtized.
Tíz évnyi zene, fény, nevetés, találkozás, ölelés, régi ismerősök és újra felfedezett barátságok. Tíz év, amikor évente egyszer-kétszer megpróbáltuk egy kicsit visszaforgatni az idő kerekét.
És azt hiszem, néha sikerült is.
Ez volt a Művház és Ifiház Disco Gyula.
De ennek a történetnek a gyökerei sokkal régebbre nyúlnak vissza.
Oda, amikor Gyulán a Művház és az Ifiház nem egyszerűen épületeket jelentett. Hanem vasárnap estéket, várakozást, első szerelmeket, félénk pillantásokat, nagy találkozásokat. Amikor még nem telefonon beszéltük meg, hol találkozunk, hanem egyszerűen tudtuk, hogy a többiek is ott lesznek.
Amikor egy-egy lassú számnak különös jelentősége volt. Amikor egy dalhoz egy arc, egy mosoly, egy szerelem vagy éppen egy régen elfeledett történet tartozott.
Akkoriban talán nem is sejtettük, hogy nemcsak szórakozni járunk oda, hanem életünk egyik legszebb fejezetét írjuk.
Aztán teltek az évek. Felnőttünk. Családunk lett, dolgoztunk, örültünk, néha csalódtunk. Volt, aki Gyulán maradt, volt, akit messzire sodort az élet. A régi helyek, a régi esték lassan emlékekké váltak.
De a zene valahogy mindig megmaradt.
És tíz évvel ezelőtt Jobbágy Zoli barátommal arra gondoltunk: mi lenne, ha legalább egyetlen estére visszahoznánk valamit abból a világból?
Nem az épületeket. Nem is a fiatalságunkat. Hanem azt az érzést.
A kezdetekben Kiss János volt az, aki felkarolta ezt az ötletet, hitt benne, és támogatásával segített abban, hogy az elképzelésből valóság lehessen. Ezért neki külön is hálás köszönettel tartozunk.
Aztán az ötletből valami egészen különleges született.
Százak jöttetek el. Néha ezernél is többen. Régi barátok, osztálytársak, egykori szerelmek, ismerős arcok, akikkel talán évtizedek óta nem találkoztunk.
És amikor megszólaltak az első ismerős dallamok, valami csoda történt.
Eltűntek az évek.
Újra ott voltunk a régi gyulai vasárnap estéken. Ugyanazzal a lelkesedéssel énekeltük a dalokat, ugyanúgy nevettünk, és talán még a tánclépések is előkerültek valahonnan a múltból.
Mert a Művház és Ifiház Disco soha nem csupán egy retróbuli volt.
Egy kis időutazás volt. Egy találkozóhely. Egy közös emlék, amelyet újra és újra életre keltettünk.
És talán egy apró bizonyíték arra, hogy bár az idő múlik, belül valahol ugyanazok maradunk, akik egykor a gyulai diszkók félhomályában keresték a barátaikat, a szerelmüket, vagy egyszerűen csak egy felejthetetlen estét.
Most azonban úgy tűnik, lassan ennek a történetnek is a végére érünk.
Nem készültünk nagy búcsúra. Nem hirdettünk utolsó bulit. Nem mondtuk be a mikrofonba, hogy ez lesz az utolsó közös táncunk.
És van ebben valami furcsán szomorú. Hogy az ember sokszor csak később érti meg: amit akkor egy újabb csodás estének hitt, az talán már a búcsú volt.
De nem szeretnénk keseregni.
Mert ha valamire igazán büszkék lehetünk, az nem az, hogy hány bulit szerveztünk, hány jegy fogyott el, vagy hányan töltöttétek meg a táncteret.
Hanem az, hogy tíz éven át együtt tudtunk megőrizni valamit abból a Gyulából, abból a fiatalságból és abból az életérzésből, amit mindannyian annyira szerettünk.
Ez pedig sokkal több, mint egy rendezvény.
Ezért most leginkább köszönetet szeretnénk mondani.
Köszönjük mindenkinek, aki akár csak egyszer is eljött. Aki messziről hazautazott egy buli kedvéért. Aki elhozta a régi barátait. Aki velünk énekelt, táncolt, nevetett, és néha talán egy-egy könnycseppet is elmorzsolt valamelyik régi dal alatt.
Köszönjük a bizalmat, a szeretetet, a rengeteg mosolyt és azt a semmihez sem hasonlítható hangulatot, amit újra és újra megteremtettetek.
Külön köszönettel tartozunk a CoolTour teamnek a hang- és fénytechnikáért, amely minden alkalommal hozzájárult ahhoz, hogy ezek az esték igazán különlegesek legyenek.
Hálásak vagyunk az Erkel Ferenc Művelődési Központnak is a támogatásukért, a segítségükért és azért, hogy otthont adtak ennek a közös időutazásnak.
És még egyszer köszönjük Kiss Jánosnak, hogy a kezdetekben felkarolta az ötletet, hitt benne, és támogatásával segítette az első lépéseket.
Mert mi ketten kitalálhattuk, megszervezhettük, felkapcsolhattuk a fényeket és elindíthattuk a zenét.
De a Művház és Ifiház Disco lelke mindig Ti, a közönség voltatok.
Nélkületek csak egy terem lett volna, benne néhány régi slágerrel.
Veletek viszont egy egész korszak kelt újra életre.
És ha most valóban itt a vége, akkor szeretnénk úgy elköszönni, ahogy ez a tíz év megérdemli.
Nem lehajtott fejjel. Nem szomorúan.
Hanem mosolyogva, hálával, és egy olyan dallal a fejünkben, amit még napokig dúdolunk.
Mert milyen szerencsések is vagyunk, hogy mindezt átélhettük!
Hogy volt nekünk egy Művházunk. Egy Ifiházunk. Egy fiatalságunk, amire jó visszagondolni.
És évtizedekkel később volt még tíz évünk arra is, hogy újra együtt legyünk.
Ha egyszer valahol megszólal egy régi sláger, és hirtelen eszetekbe jut egy este, egy arc, egy tánc vagy egy régi gyulai történet, akkor egy kicsit a mi discónk is tovább él.
És ennél szebb folytatást aligha kívánhatnánk neki.
Köszönjük ezt a tíz évet.
Köszönjük, hogy velünk együtt hittetek abban, hogy a szép emlékeket néha újra át lehet élni.
És köszönjük, hogy a Művház és Ifiház Disco Gyula történetét nemcsak velünk írtátok, hanem a szívetekben is megőrzitek.
A fények egyszer kialszanak. A zene egyszer elhallgat. A tánctér kiürül.
De a mi fiatalságunk zenéje soha nem ér véget.
Szeretettel és hálával:
Jobbágy Zoltán és Mult Róbert
Ui.: És ha egyszer valahol újra felcsendül az a bizonyos első szám… 🎶
