21/05/2026
Május 21. a kulturális sokszínűség, a párbeszéd és a fejlődés világnapja, és ez nekünk fontos, mert nálunk a sokszínűség nem egy szép szó, hanem a mindennapjaink velejárója. Nachoval máshogy állunk az időhöz, máshogy fejezzük ki a kedvességet, máshogy gondolunk a „rendes” munkára, a pihenésre, a hangerőre, a vendéglátásra, arra, hogy mi számít természetesnek. És amikor két kultúra tényleg együtt él (nem csak egymás mellett létezik), akkor ezek a különbségek néha viccesek, néha fárasztók, néha pedig kifejezetten mellbevágók.
De a legfontosabb, amit én ebből megtanultam: a sokszínűségünk nem azért fér meg egymás mellett, mert mindketten addig alkalmazkodunk a másikhoz, amíg el nem tűnik a különbség, hanem attól, hogy kíváncsiak maradtunk egymás iránt. Hogy nem rögtön ítélünk, hanem megkérdezzük: nálad ez mit jelent? Hogy nem erőltetjük rá a másikra a saját működésünket, hanem hagyjuk, hogy a saját helyén tudja azt kezelni.
És közben - és ezt szeretem benne a legjobban - kialakul valami harmadik. Egy közös nyelv. Ami már nem tisztán magyar és nem is tisztán kubai, hanem „a mi nyelvünk. A Los Carballosban is ugyanez mutatkozik meg: egy harmadik nyelven dolgozunk együtt, gondolkodunk, szeretünk. A mi közös nyelvünkön.
Nekünk tehát erről szól a kulturális sokszínűség napja erről.
Ha van kedved, írd meg kommentben, hogy te hol találkozol ezzel a saját életedben? Kapcsolatban, munkahelyen, családban?
Ignacio Carballo Szilvia Carballo-Ambrus
