15/03/2024
https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=377801015050691&id=100084623867661
A legtöbb mai esküvő után a lakodalom egyik fénypontja a több, egymásra lépcsőzetesen elhelyezett rétegből álló nagyméretű torta, amelyből ideális esetben jut a násznép minden tagjának. Szinte kötelező jelleggel örökítjük meg fényképeken a pillanatot, amikor az ifjú pár kivágja az első szeletet a gyönyörű kompozícióból (még ha a magyar népi hagyományban elő is fordul, hogy egy fából készült áltortával viccelik is meg őket előbb), és jelentősége a 19. században sem volt csekélyebb.
Ekkoriban sem volt újdonság a torta az esküvői lakomákon: már az ókori rómaiaknál is szokás volt a szertartás során egy gabonasüteményt szétmorzsolni az ara fejére, a középkori Angliában pedig a pár az első hitvesi csókot rendszerint egy apró, fánkszerű sütemények egymásra helyezésével összeállított konfekció felett váltotta.
Viktória brit királynő és Szász-Coburg-Gothai Albert herceg 1840-es esküvője a régi hagyományokat egészen új szintre vitte: háromlépcsős tortájuk mintegy 35 centiméter magas volt, 3 méteres kerülettel, és körülbelül 135 kilogrammot nyomott.
Hatalmas szélessége és tömege ellenére a királynő tortájában az igazi újdonságot magassága jelentette: a hagyományos angol torták mind egyetlen rétegből álltak. A témával foglalkozó történészek szerint a királynő francia hatást kívánt tükrözni a lépcsős, többrétegű tortával, amely az angol arisztokrata körökben egyre nagyobb teret nyert akkoriban.
A torták „vertikális terjeszkedése” a forradalom előtti Franciaországban kezdődött ugyanis, amikor az ottani arisztokrácia cukrászai egyre díszesebb és különlegesebb kompozíciókkal kezdtek előállni, amelyek legalább annyira voltak esztétikai műremekek, mint finom falatok. A forradalom okozta felfordulás közepette aztán e konfekcióművészek közül sokan látták jobbnak elhagyni Franciaországot, és többek közt a La Manche túloldalán is tárt karokkal fogadták őket.
A látványt (és a különleges torta magasságát) fokozta a világ egyik első tortadíszének alkalmazása. Viktória és Albert tortáját több miniatűr szobrocska is díszítette, köztük Britannia, az ország nőalakban való megszemélyesítése, amint római stílusú ruhában megáldja az ifjú párt. Az egymás mellett, avagy egymással szemben álló vőlegényt és menyasszonyt ábrázoló tortadíszek hamar elterjedtek egész Angliában, nem csupán az arisztokrácia, de a közrendűek körében is, népszerűségük ma már világszerte töretlen.
Viktória és Albert tortájának másik tartós öröksége a színe volt: az egész kompozíciót tiszta fehér cukormáz borította, amely a korban csak rendkívül drágán előállítható finom porcukorból készült (az efféle máznak angol nyelvterületen a mai napig „royal icing”, azaz „királyi máz” a megnevezése).
A valóban uralkodóhoz méltóan költséges torta igazi szenzációnak számított, ábrázolásai az esküvő előtti napokban országszerte láthatók voltak az újságokban és az üzletek kirakataiban. E hagyomány aztán a későbbi királyi esküvői torták kapcsán is folytatódott – ha meg nem is kóstolhatta, a köznép legalább ily módon betekintést nyerhetett a királyi lakodalomba.
Ha már a tartósságról van szó – Viktória és Albert tortája belül is eltért a korban bevett tortáktól, mivel nem a megszokott, törékeny piskótából készült. A királynő ízlésének megfelelően gyümölcstorta volt, tele cukorral, szárított gyümölcsökkel, és – természetesen – különféle tömény szeszes italokkal. A rengeteg cukornak és alkoholnak köszönhetően az efféle sütemények igen tartósak, Viktória és Albert tortája pedig ennek talán éppen a legeklatánsabb példája. A királynő dobozba csomagolt szeleteket ajándékozott emlékül a vendégeknek, ezeket sokan megőriztek az utókornak, napjainkban pedig már gyűjtői daraboknak számítanak: míg két autentikus szeletet a Royal Trust gyűjteményében őriznek, a különféle árveréseken is felbukkannak időről időre – egy eredeti dobozában lévő szelet utoljára 2016-ban cserélt gazdát 1500 fontért (több mint 600 000 forintért).
A 19. század végére a cukor árának jelentős esésével a tiszta fehér mázzal borított lépcsős torták már a középosztálybeliek számára is elérhetővé váltak, így egyre szélesebb körben kezdték utánozni az uralkodónő híres esküvői tortáját.
Ennek megfelelően a királyi esküvők tortáinak még extravagánsabbá kellett válniuk: amikor a királynő legidősebb lánya, Viktória („Vicky”) hercegnő 1858-ban férjhez ment Frigyes Vilmos porosz herceghez (a későbbi III. Frigyes német császárhoz), az esküvőre készülő cukrászok egy háromlépcsős, oszlopokkal alátámasztott tortával álltak elő, amely több mint 180 centiméter magas volt.
Amikor György herceg (a későbbi V. György király) 1893-ban feleségül vette Mária tecki hercegnőt, a cukrászok ugyancsak oszlopos tortát készítettek, ez azonban már négy lépcsőből állt, és több mint 2,1 méter magasra nyúlt. 1923-ban fia, Albert herceg (a későbbi VI. György) és Bowes-Lyon Erzsébet – II. Erzsébet királynő szülei – esküvőjére még ennél is extravagánsabb, kilenclépcsős, három méteres torta készült.
Habár a királyi torták mindig kikezdhetetlenül a luxus csúcsát képviselik, hatásuk sosem marad el a köznép körében sem. A királyi hatalom és gazdagság ünneplésének díszletelemeiből rendszerint a módosabb polgárság is átveszi a fontosabb elemeket, amelyek aztán fokozatosan kötelezővé válnak a társadalom minden rétege számára.
Múlt-kor
