16/02/2024
🖤 96 éves korában elhunyt az egyik legnagyobb álom, a holdutazás magyar álmodója, Pavlics Ferenc, akinek a tervei alapján készültek a világ legdrágább autói, a holdautók. 🌘
A Lunar Roving Vehicle, azaz a holdjáró t***e lehetővé, hogy az Apollo programok űrhajósai háromszor annyi kőzetmintát gyűjtöttek, mint a korábbi három expedíció űrhajósai. A Hold körül keringő szonda (LRO) felvételein jól látható, hogy ezek a különleges, összehajtogatható járművek ma is ott parkolnak a Holdon.
Az Álmok Álmodói 20 kiállításon is bemutatott Pavlics Ferenc 1950-ben Budapesten kapta meg gépészmérnöki diplomáját, majd az 1956-os forradalom vihara egészen az amerikai General Motors (GM) kutatórészlegére, a gépjárműfejlesztés és -tervezés élvonalába sodorta. 1961-ben a Santa Barbara-i GM részlegbe került át, vezetőmérnöki pozícióba. Itt kapta meg a NASA felkérését arra, hogy a Hold felszínén való közlekedésre alkalmas terepjárót tervezzen. Pavlicsnak és csapatának köszönhetően határidőre elkészült a 3,1 méter hosszú és 210 kilogramm tömegű, elektromos meghajtású jármű, amelynek teherbírása 490 kg, maximális tervezett sebessége 13-14 km/h volt, de az Apollo–17 parancsnoka 18 km/h-val felállította a holdbéli sebességrekordot is.
A feladat teljesen új megoldásokat igényelt, ilyen volt például a jármű kerekeinek megtervezése, hiszen a kerekeknek a légkör nélküli Hold egyenetlen és durva talaján, a szélsőséges hőmérsékleti körülmények közt is biztonságos erőátvitelt, ugyanakkor kellő rugózást kellett biztosítaniuk. Komoly probléma volt a rendelkezésre álló kis hely, emiatt a holdautót összehajtogatott állapotban helyezték el a holdkomp alsó részében. A NASA kívánalmainak megfelelően ezt úgy kellett megoldani, hogy az űrhajósok maximum 15 perc alatt menetkész állapotba tudják hozni a járművet.
A kiállításon is levetített interjúban Pavlics meghatóan beszél arról, hogyha esténként felnéz az égre, és a Holdat fürkészi, szinte látja maga előtt ezeket a járműveket. Nekünk, a kiállítás megálmodóinak pedig Pavlics Ferenc fog mindig eszünkbe jutni, amikor a holdfényes égboltot nézzük.
