Pál Dániel Levente

Pál Dániel Levente Pál Dániel Levente szerzői oldala

Meanwhile in Assam, India… Megjelent egy hosszú interjú velem asszámi nyelven a nyomtatott Prakash folyóiratban, több ve...
01/06/2026

Meanwhile in Assam, India… Megjelent egy hosszú interjú velem asszámi nyelven a nyomtatott Prakash folyóiratban, több versem pedig a Poetry without Fear és a Assam Muse Poetry Journal című költészeti lapokban.

Mit lehet ezekről a lapokról tudni?

A Prakash az egyik jelentős asszámi nyelvű irodalmi folyóirat Indiában, Asszám államban. A lap története 1975-ig nyúlik vissza: ekkor indult negyedéves folyóiratként, majd 1977-től havonta jelenik meg. Az évtizedek során az asszámi irodalom egyik meghatározó fórumává nőtte ki magát. Nem véletlenül emlegetik gyakran „elit” irodalmi magazinként: hasábjain versek, novellák, esszék, kritikák és fordítások jelennek meg, miközben folyamatosan reflektál a világirodalmi tendenciákra is. Külön figyelmet fordít arra, hogy az asszámi irodalmat összekapcsolja a nemzetközi áramlatokkal és a kortárs, kísérletező írásmódokkal. Jelenlegi főszerkesztője Mihir Dewri költő és újságíró, aki maga is aktív alakítója ennek a kulturális párbeszédnek.

A Poetry without Fear egy viszonylag fiatal, mégis tudatosan felépített kétnyelvű költészeti folyóirat, amely angolul és asszámi nyelven közöl verseket, fordításokat és más, irodalmi témájú írásokat. A Poetry without Fear alapvetően online folyóirat, amely elsősorban költészetre koncentrál, ugyanakkor erősen épít a fordításokra és a kulturális közvetítésre. Kétnyelvűsége tudatos szerkesztői stratégia: egyszerre kíván megszólalni a helyi, anyanyelvi közegben és a nemzetközi irodalmi térben. Hangvétele és működése sok tekintetben a klasszikus „little magazine” hagyományhoz áll közel: egy igazi élő és aktív irodalmi műhely. A lap főszerkesztője Dr. Ananda Bormudoi irodalomkritikus, műfordító és egyetemi tanár.

Az Assam Muse Poetry Journal egy angol nyelvű nyomtatott költészeti folyóirat, amely arra törekszik, hogy Északkelet-India irodalmi hangjait bekapcsolja a nemzetközi költészeti térbe. A folyóirat elsősorban kortárs költészettel foglalkozik, de hangsúlyosan jelen vannak benne a fordítások, a világirodalmi kapcsolatok és az interkulturális párbeszéd különböző formái is. Kiemelt szerepet kapnak a fiatal szerzők, ugyanakkor a lap nyitott a nemzetközi közeg felé is, így tudatosan épít egy soknyelvű és sokkultúrájú irodalmi hálózatot. A szerkesztőség egyik legfontosabb törekvése, hogy Asszám és a tágabb északkelet-indiai régió ne perifériaként jelenjen meg, hanem önálló irodalmi központként. Ez különösen jelentős abban a kulturális közegben, ahol az indiai irodalmi élet hagyományosan nagyvárosokhoz – elsősorban Delhihez és Kolkatához – kötődik, miközben a régió saját nyelvi és költészeti hagyománya rendkívül gazdag. A lap főszerkesztője Guna Maran nemzetközileg is ismert költő és kritikus.

A nyitókèpen Bijit Gogoi, kétszeres Mr India body builderrel örülünk.

interjú a munkámról, link kommentben
19/05/2026

interjú a munkámról, link kommentben

Ma jelent meg hosszú esszém az olasz Avvenire című napilapban, a címe: Mi a szabadság? (Ha valakit érdekel, elküldöm pri...
08/05/2026

Ma jelent meg hosszú esszém az olasz Avvenire című napilapban, a címe: Mi a szabadság? (Ha valakit érdekel, elküldöm privátban.)

11/04/2026
(TELJES SZONETTKOSZORÚ) Április 11., ma van a magyar költészet napja. Ma egy szonettkoszorú darabjait fogom egymás után ...
11/04/2026

(TELJES SZONETTKOSZORÚ) Április 11., ma van a magyar költészet napja. Ma egy szonettkoszorú darabjait fogom egymás után megosztani itt, címe: “FELÉD INDULTAM MINDEN FOLYÓ PARTJÁN, avagy közszonett elveszti szonett jellegét”

Mi az a szonettkoszorú? A szonettkoszorú a költészet egyik különleges és talán legegyelmezettebb versformája, eredetileg az itáliai reneszánsz hagyományához kapcsolódik. Több, egymásba fűződő szonettből áll: mindig az egyik vers utolsó sora lesz a következő első sora. Így a darabok nemcsak egymás után következnek, hanem szorosan össze is kapcsolódnak. A 14. rész visszakanyarodik az elsőhöz, ezért az egész forma körszerűen zárul össze. A végén még egy plusz vers is megszületik: ez a mesterszonett. Ez az előző szonettek kezdősoraiból áll össze, és mintegy összefoglalja (megkoronázza) az egészet. A szonettkoszorú egyszerre nagyon szigorú forma és nagyon izgalmas költői játék. Külön-külön is olvashatóak a részei, de együtt adják ki igazán a teljes ívet.

A wikipedia szerint “a második világháborúig József Attila 1923-ban írott szonettkoszorúja, A Kozmosz éneke volt a magyar költészetben írott egyetlen szonettkoszorú, és azóta is csak néhány ilyen formában írt alkotás született.

Ebben nem vagyok ennyire biztos, de abban igen, hogy a ma születésnapos József Attiláé a legjobb:

Íme hát a teljes szonettkoszorú. :)

(8) (9) (10) Április 11., ma van a magyar költészet napja. Ma egy szonettkoszorú darabjait fogom egymás után megosztani ...
11/04/2026

(8) (9) (10) Április 11., ma van a magyar költészet napja. Ma egy szonettkoszorú darabjait fogom egymás után megosztani itt, címe: “FELÉD INDULTAM MINDEN FOLYÓ PARTJÁN, avagy közszonett elveszti szonett jellegét”. Következzen a 8., 9., és 10. szonett:

(7) A helyünkre lépnek új s új gyermekek,és játékok helyett söprűt ragadnak,nekiesnek polgári öntudatnakés levetkőznek m...
11/04/2026

(7)

A helyünkre lépnek új s új gyermekek,
és játékok helyett söprűt ragadnak,
nekiesnek polgári öntudatnak
és levetkőznek minden szükségletet.

Mi már átéltünk annyi szép katarzist,
repültünk együtt tüntetések szárnyán,
lobogott szívünk össznemzeti fáklyán,
és a szólásszabadság hepatitiszt

csókoltuk szájról szájra, és édesebb
volt a harc, mint a lánc, és az eszmélet,
mint az operatív törzs, a soros slepp

mint a családi adókedvezmények.
Bár politikánk egy gennyes-édes seb:
ha ők elvesznek, tőlük visszaveszlek.

(6) Április 11., ma van a magyar költészet napja. Ma egy szonettkoszorú darabjait fogom egymás után megosztani itt, címe...
11/04/2026

(6) Április 11., ma van a magyar költészet napja. Ma egy szonettkoszorú darabjait fogom egymás után megosztani itt, címe: “FELÉD INDULTAM MINDEN FOLYÓ PARTJÁN, avagy közszonett elveszti szonett jellegét”

Mi az a szonettkoszorú? A szonettkoszorú a költészet egyik különleges és talán legegyelmezettebb versformája, eredetileg az itáliai reneszánsz hagyományához kapcsolódik. Több, egymásba fűződő szonettből áll: mindig az egyik vers utolsó sora lesz a következő első sora. Így a darabok nemcsak egymás után következnek, hanem szorosan össze is kapcsolódnak. A 14. rész visszakanyarodik az elsőhöz, ezért az egész forma körszerűen zárul össze. A végén még egy plusz vers is megszületik: ez a mesterszonett. Ez az előző szonettek kezdősoraiból áll össze, és mintegy összefoglalja (megkoronázza) az egészet.
A szonettkoszorú egyszerre nagyon szigorú forma és nagyon izgalmas költői játék. Külön-külön is olvashatóak a részei, de együtt adják ki igazán a teljes ívet.

A wikipedia szerint “a második világháborúig József Attila 1923-ban írott szonettkoszorúja, A Kozmosz éneke volt a magyar költészetben írott egyetlen szonettkoszorú, és azóta is csak néhány ilyen formában írt alkotás született.

Ebben nem vagyok ennyire biztos, de abban igen, hogy a ma születésnapos József Attiláé a legjobb:

Jöjjön hát a 6. szonett a 15-ből:

A hülye, hülye, a hülye emberek
boldogok, mint egy nemzet vágóhídján
jó gazdasági igazgató híján
(a) nem értékesített húsú tehenek.

És naivak, mint gyermek, szopja ujját,
teli szájában édes még a halál,
az ő filmjében kaszás még nem kaszál –
ha valamit, akkor ezt megtanulnád!

Egy nyomó nagy kő gördül le szememről,
a szívemre esik, sárga fellegek
fuldokolnak, egy sikoltó szellemőr

géppuskával sörre váró szellemek
közé lő, s amennyi susogva eldől,
a helyükre lépnek új s új gyermekek!

(5) Április 11., ma van a magyar költészet napja. Ma egy szonettkoszorú darabjait fogom egymás után megosztani itt, címe...
11/04/2026

(5) Április 11., ma van a magyar költészet napja. Ma egy szonettkoszorú darabjait fogom egymás után megosztani itt, címe: “FELÉD INDULTAM MINDEN FOLYÓ PARTJÁN, avagy közszonett elveszti szonett jellegét”

Mi az a szonettkoszorú? A szonettkoszorú a költészet egyik különleges és talán legegyelmezettebb versformája, eredetileg az itáliai reneszánsz hagyományához kapcsolódik. Több, egymásba fűződő szonettből áll: mindig az egyik vers utolsó sora lesz a következő első sora. Így a darabok nemcsak egymás után következnek, hanem szorosan össze is kapcsolódnak. A 14. rész visszakanyarodik az elsőhöz, ezért az egész forma körszerűen zárul össze. A végén még egy plusz vers is megszületik: ez a mesterszonett. Ez az előző szonettek kezdősoraiból áll össze, és mintegy összefoglalja (megkoronázza) az egészet.
A szonettkoszorú egyszerre nagyon szigorú forma és nagyon izgalmas költői játék. Külön-külön is olvashatóak a részei, de együtt adják ki igazán a teljes ívet.

A wikipedia szerint “a második világháborúig József Attila 1923-ban írott szonettkoszorúja, A Kozmosz éneke volt a magyar költészetben írott egyetlen szonettkoszorú, és azóta is csak néhány ilyen formában írt alkotás született.

Ebben nem vagyok ennyire biztos, de abban igen, hogy a ma születésnapos József Attiláé a legjobb:

Jöjjön hát a 5. szonett a 15-ből:

Csillag! Kihunytak, meghaltak, elvesztek
azok, kik lángos fényedet követték,
mert fordult bennük egy nagyot a szentség:
pártkönyv mellett más szentek nem férnek meg.

Ez van hát, és kiszáradtak a folyók,
posványos medrükben gyűlt-várt a mocsok.
Ne, nem! – ellene hiába bokszolok,
csak fekszem, mint KO után a bokszolók.

Csillag! Pislákoló fényed borítsa
be a sörgyárak előtti tömeget,
sugarad sűrű párája tompítsa

le a fel-fel dobott macskaköveket.
Csillag, barna lobbanásod ordítsa:
„a hülye, hülye, a hülye emberek!”

(4) Április 11., ma van a magyar költészet napja. Ma egy szonettkoszorú darabjait fogom egymás után megosztani itt, címe...
11/04/2026

(4) Április 11., ma van a magyar költészet napja. Ma egy szonettkoszorú darabjait fogom egymás után megosztani itt, címe: “FELÉD INDULTAM MINDEN FOLYÓ PARTJÁN, avagy közszonett elveszti szonett jellegét”

Mi az a szonettkoszorú? A szonettkoszorú a költészet egyik különleges és talán legegyelmezettebb versformája, eredetileg az itáliai reneszánsz hagyományához kapcsolódik. Több, egymásba fűződő szonettből áll: mindig az egyik vers utolsó sora lesz a következő első sora. Így a darabok nemcsak egymás után következnek, hanem szorosan össze is kapcsolódnak. A 14. rész visszakanyarodik az elsőhöz, ezért az egész forma körszerűen zárul össze. A végén még egy plusz vers is megszületik: ez a mesterszonett. Ez az előző szonettek kezdősoraiból áll össze, és mintegy összefoglalja (megkoronázza) az egészet.
A szonettkoszorú egyszerre nagyon szigorú forma és nagyon izgalmas költői játék. Külön-külön is olvashatóak a részei, de együtt adják ki igazán a teljes ívet.

A wikipedia szerint “a második világháborúig József Attila 1923-ban írott szonettkoszorúja, A Kozmosz éneke volt a magyar költészetben írott egyetlen szonettkoszorú, és azóta is csak néhány ilyen formában írt alkotás született.

Ebben nem vagyok ennyire biztos, de abban igen, hogy a ma születésnapos József Attiláé a legjobb:

Jöjjön hát a 4. szonett a 15-ből:

Mindegy, hogy vagyok! De már félbehagynám
a politikai lelkifurdalást,
önkihipózást és önmosogatást!
Én tiszta leszek tükrömben, de karmám

nem egyszer néz majd a saját szemébe,
hanem minden újjászületés után –
tudja majd, magát miért érzi furán?
Belőlem árny lett, hullok a szemétbe.

Nehéz teher és kéklő pára látni
egykori barátaim s a szörnyeket
(történt velük a nagy sors vagy kis bármi),

akikké e drága emberek lettek.
Eszmélésemen voltak milliárdnyi
csillag: kihunytak, meghaltak, elvesztek.

Cím

Budapest

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Pál Dániel Levente új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Megosztás