02/01/2026
Egy kis "történelmi visszatekintés"
Már sokszor említettem ezt (biztos vannak olyanok, akik már unják is – de azért ők is nyugodtan olvassanak tovább, ilyen mélységben még nem beszéltem róla soha :) ) Életem első („könnyűzenei”) koncertje, amin magamtól vettem részt (tehát nem kötelező iskolai program volt) 1990. március 5-én volt Békéscsabán, az Ifjúsági Házban, a HéHé (Hétfőn Héttől) koncertsorozat első alkalmaként. Van egy pár évvel idősebb unokatestvérem, aki gyerekkoromban nagy hatással volt a zenei érdeklődésem fejlődésére, sok zenét (pl. Kraftwerk, magyar alternatív zenekarok) ő mutatott meg nekem, amivel ez az egész elindult, ami a mai napig tart. Akkoriban még telefonunk sem volt (nemhogy bármilyen más kommunikációs csatornánk), úgyhogy aznap délután beállított hozzánk (egy közeli kisvárosban lakott, onnan jött át), hogy este akkor megyünk koncertre. Én akkor már hallgattam magyar alternatív zenéket (elsősorban régieket, amiket ő mutatott nekem), de olvastam már az újakról is, 1989 ősze óta érdeklődtem ezen zenék iránt, vettem az akkoriban megjelenő alternatív zenei újságokat (AlteRock, Indie 16, meg az egyéb zenei újságokból is gyűjtettem az alternatívokról szóló cikkeket), viszont vidéken nem sok esélyem volt rá, hogy ezeket halljam is, nem nagyon jutottak el (akkor még) ezek oda. Szóval előzetes tudással felvértezve, de mégis azért kicsit ismeretlenül vágtam bele az estébe.
Két zenekar lépett fel aznap, a Keleti Fény és a CMC. Dobgép, szintetizátor, elektromos gitár, basszusgitár – nem mondom, hogy teljesen ismeretlen terep volt, mert sok Kraftwerket, szintipopot hallgattam előtte is, de élőben most láttam-hallottam ilyet először, teljesen lenyűgözött, magával ragadott. A koncert után nem sokkal Békéscsabán is „kinyílt a világ”, megnyíltak a lehetőségek, már könnyebben tudtunk szerezni mindenféle zenéket, többek között ezen zenekarok kiadványait is (meg sok mindenki másét is), részben eredeti, de többnyire másolt kazettákon (jut eszembe, a CMC első kazettája azóta sincs meg eredetiben, úgyhogy ha esetleg valaki meg akarna lepni valamivel... :) )
És itt most ugrunk pár évtizedet. 2012-ben egy 4-5 számos EP dolgoztam. Akkoriban akusztikus gitáros, minimalista, postpunkos darkfolkot játszottunk, de már akkor is érdekeltek az elektronikus hangzások. Akkor még szoftverekkel, pluginekkel: régi analóg szintetizátorok hangjának emulációival kísérleteztem, ez az EP erre épült volna, akusztikus gitárok, dobgép, analóg szintik hangja. Nem tudom már pontosan, hogyan történt, de szerintem úgy lehetett, hogy megírtam az utolsó számhoz a basszus(szinti)témát, ezt később visszahallgatva úgy éreztem, hogy hasonlít a CMC Kitalált helyeken című számához. Utólag összehallgatva a kettőt nem teljesen azért, de a hangulata az tényleg hasonló kicsit. Szóval (valószínűleg) nem CMC-feldolgozást akartam csinálni eredetileg (és nem is az lett végül), de ahogy így észrevettem a hasonlóságot, utána már tudatosan „rájátszottam” erre, pl. a dobok az elején, vagy az ének és a szöveg részei (a szöveg nagyrészt saját, de azért vannak benne utalások, pl. a „Splintered memories / In splintered attitudes / Splintered order rules / The world that executes” sorokban a „splintered” szó háromszoros ismétlése a „Kitalált helyeken / Kitalált emberek / Kitalált célokért / Egymásra fekszenek” részben lévő „kitalált” szó háromszoros ismétlésére utal vissza, a „Praying for the sentence” természetesen az „Íteletre várnak” sorra rímel, a „Depletes everything” pedig a „Felzabálják egymást” hatására került bele, a „refrénnél” pedig olyan három szótagú szót kerestem, amit hasonlóan lehet énekelni, mint a „középkor”-t). Felvettem a zenei alapokat, megírtam a szöveget, de aztán itt meg is rekedt az egész projekt, az EP-ből nem lett végül semmi, ez is félbemaradt, mint oly sok más, amibe belekezdtem/belekezdtünk az évek során (az első 10-15 évben egy komplett nagylemez és 3-4 EP maradt befejezetlenül).
És itt megint ugrunk egy évtizedet. 2022-ben kitaláltam, hogy a lemezkiadóm, a Senkrecht Records, és a koncertszervező „ügynökségünk”, a SenkWaves összefogásában kiadunk egy válogatáskazettát, magyar és külföldi zenekarok közreműködésével, darkwave/minimal wave/postpunk vonalon. Úgy voltam vele, hogy ha már ennyi energiát és pénzt belefektetek ebbe, nehogy már az én zenekarom kimaradjon belőle. Ekkor már analóg szintetizátoros darkwave/minimal wave zenét játszottunk, és gondolkoztam, hogy milyen exkluzív, kiadatlan számot tudnék erre használni (mert ez volt a válogatás koncepciója, olyan számok, amelyek nem jelentek meg fizikai formátumban). És ahogy keresgéltem a félkész projekt között (teljesen új számot nem akartam írni, azt már korábban bejelentettem, hogy az utolsó újonnan írott szám, amit kiadtam Cawatanaként, az a 2020-ban megjelent In Deep Timelessness volt, de azt is mondtam akkor, hogy vannak azért talonban el nem készült számok, nincs kizárva, hogy azokat még fel fogom használni, meg fogom jelentetni), és akkor megtaláltam a Splinteredet, ami tökéletesen illeszkedik a zenekar új hangzásvilágába is. Itt még az eredeti, 2012-es felvételeket használtam, tehát nem analóg szintik vannak rajta, hanem szoftverek (később, a 2025-ben megjelent Beyond The Glory lemezre megcsináltam az analóg szintis verziót is, kicsit átdolgozva az eredetit), csak az éneket kellett újonnan felvenni (azt végül nem vettem fel annak idején), utána ki is tudtam adni ezen a kazettán.
Amikor megírtam ezt a számot, a CMC már hosszú évtizedek óta nem létezett. Viszont mire megjelent, addigra újra aktív lett, új felállásban, új műsorral, új zenéket jelentetett meg. És tavaly visszatért a koncertszínpadra is, januárban Győrben adott egy „bemelegítő” koncertet, még nem tökéletesen, de már akkor érezni lehetett benne az erőt. Utána júliusban a Fekete Zajon is felléptek a Mátrában, itt már minden klappolt, tökéletes koncertet adtak tökéletes hangzással, messze a legjobban szólt az egész fesztiválon, a műsor maga is letaglózó volt.
És itt érkezünk el a mába. Több mint 30 év után végre Budapesten is újra színpadra áll a CMC - Cro-Magnoni Cola. És az a megtiszteltetés ért minket, hogy mi játszhatunk előttük, Planetdamage és a Terminal Danger társaságában. Így ér körbe 36 év, az első koncerttől a közös fellépésig. Szeretettel várunk mindenkit január 24-én a Turbinában erre a megismételhetetlen estére.
